A feszültségek és konfliktusok szükségszerűek, egyben gyakoriak is az emberi kapcsolatainkban, ezek által tudunk fejlődni, változni, megérteni egymást és alkalmazkodni. Jó esetben. Merthogy sokak számára a konfliktusok arra jók, hogy nyertesei legyenek a vitának, veszekedéseknek, és mindenre elszántan harcolnak azért, hogy emelt fővel távozhassanak ezekből. Győztesen. Csak éppen azt nem veszik észre, hogy ezzel a partnerük válik vesztessé. Az igazság az, hogy a kinek van igaza harc minden esetben káros a párkapcsolatokban is. Év valójában nincs is igazi nyertese a csatáknak. Mindkét fél veszít, leginkább amiatt, hogy érzelmileg egymást lökik egyre távolabb.
Add meg magad!
A házastársi, párkapcsolati viszonyban adódhatnak abból feszültségek, ha versengés keletkezik az elvárások miatt. Például a partneri szerepekben, az ehhez kapcsolódó elvárásokban. Abból is adódhatnak gondok, ha például a baráti kapcsolatokat nem hajlandóak elviselni, például riválisokat látnak a barátokban. De az anyós-após problémák is rengeteg feszültséget gerjeszthetnek. Ezekre rárakódhatnak a hétköznapok problémái, mint az egzisztenciális gondok, de akár a gyereknevelésről alkotott eltérő nézetek is komoly vitákat szülhetnek.
A konfliktusok akkor válnak játszmákká, amikor már arról van szó, hogy a partner legyőzése a cél. Kézben tartva az illetőt. Ehhez pedig a taktikázást választják sokan eszközként.
Szilágyi Vilmos és Buda Béla 1974-ben megjelent könyvükben, a Párválasztás címűben arról írnak, hogy a házastársak (szerelmi partnerek) között az egyik leggyakoribb játszma a “Ha nem szeretnélek…” vagy más néven a “Ha te nem lennél”. Ez igen kacifántos játszma, egy példa ezt jól szemlélteti. A feleség azt hangoztatja a férjének, hogy ha nem szeretné őt, már óriási karriert futhatott volna be. Ezzel arra is utal, hogy a férje miatt nem tud teljes életet élni, ő tartja vissza.
Azonban ha a férj megengedné neki, hogy tessék, íme a lehetőség, menj, akkor a feleség eleinte bár boldogan, de később kétségbeesve látná be, hogy nem sikerült neki. Ekkor már nem tudja a férjére, az ő elvárásai, parancsaira fogni a sikertelenségét. Az ilyen típusú játszmának az a lényege, hogy a feleség azért választott magának uralkodó típusú férjet, hogy kerülje a saját félelmeit, ezzel áthárítva a sikertelenséget és a felelősséget a férjére. Ez az úgynevezett rejtett motivációja a kapcsolatuknak.
Akad azonban olyan játszma is, amit úgy hívnak, hogy bírósági játszma. Ehhez minden esetben szükséges egy harmadik fél is, aki a bíró szerepét tölti be. Ez lehet a szomszéd, a családtagok, vagy akár a terapeuta is. Különösebben nem kell ezt magyarázni. Ennek a típusú párkapcsolati játszmának az a lényege, hogy van egy alperes, aki a bírótól szeretné a megerősítést a saját igazában. Ez leginkább olyan gyermeteg, mint amilyennek hangzik: mint az oviban, amikor az óvónénitől várjuk a megoldást, ki játszhat a piros labdával, Klárika vagy Pistike.
A Párválasztás című könyvben egy harmadik tipikus játszmát is írnak a szerzők, mint tipikus párkapcsolati játszma. Ez a sarokba szorítás játszmája. Ebben a típusú játszmában a felelősséget hárítja át az egyik fél, mégpedig úgy, hogy látszólag úgy tesz, mint aki elfogadja a partnere ajánlatát, azonban később kibúvót keres az alól, de úgy, hogy a másik legyen a hibás. Ez a módszer kiválóan alkalmas az intimitás hárítására. Például a férj randira hívja a feleségét, aki bele is egyezik, jól tudván, hogy ez akár a szexről is szólhat. Azonban a randi előtt közvetlenül a férjével az anyagi gondokról kezd el beszélgetni. Olyan témát hoz fel szándékosan, ami egyértelműen bosszantó, amiben már korábban sem tudtak megállapodni.
Vannak, akik a szex hárítása miatt játszmáznak
A férj durván válaszol, a feleség megsértődik, és a férjéhez vágja, hogy menjél egyedül akkor randira! A férj el is megy, a feleség pedig otthon búsul. Ebben a játszmában kétféle trükk is van Eric Berne (1910-1970) amerikai pszichiáter szerint. Az egyik az, hogy a feleség a múltbéli tapasztalatok alapján győzelemittasan ül otthon. Megúszta a szexet is, ő nyert, miközben a férj semmi mást nem szeretett volna, mint egy kis boldogságot. A másik trükk pedig az, hogy a feleség azt reméli, hogy gyengédséggel a sértődött állapotából kiráncigálja a férje, kedveskedést vár, de úgy tesz, mintha ezt nem tudná. A férj pedig boldogan megy el otthonról, engedéllyel, megkönnyebbülve. Ebben a típusú játszmában az a fél, akivel méltatlanul bántak, egyértelműen a hasznára fordítja a szándékosan szított vitát.
Bármit csinál a partner, mindent ellene fordítanak.
Eric Berne az Emberi játszmák című könyvében hosszasan kitér a frigid nőnek nevezett játszmára, amit természetesen az ellenkező nemmel (vágy nélküli férfi) is kiválóan működik sok párkapcsolatban. A frigid nő minden esetben párkapcsolati játszma, aminek lényege, hogy a nő rendszeresen visszautasítja a férjét, és a fejéhez vágja: minden férfi vadállat, neked csak az kell mindig! A férj jó időre felhagy a próbálkozásokkal, majd a nő turbóra kapcsol, meztelenül sétálgat a lakásban, kéri, hogy vigyen be neki törölközőt a férj a fürdőszobába, szándékosan aligruhában fekszik le aludni, satöbbi.
A férj nem próbálkozik, megígérte magának, hogy jó időre felhagy ezzel, azonban a nő egyszer csak kezdeményez. A férfi nem akarja elhinni, nem is szeretne belemenni, de győzedelmeskedik a testi vágya. Ahogy belelendül és elkezdődne a szeretkezés, a nő újra a fejéhez vágja, hogy neki csak a szex kell, hogy őt nem önmagáért szereti, hogy neki csak egy kis gyengédség kellett volna. Innentől kezdve indulhat a lavina, még akár egzisztenciális gondok is szóba kerülhetnek és jókora veszekedés kerekedhet ki az egészből.
Ebben a játszmában azt fontos látni, hogy az ilyen típusú párok szánt szándékkal választották egymást: a férfi is fél az intimitástól. Az ő rejtett motivációja a párválasztásnál egyértelműen az, hogy olyan nőt választott, akivel elkerülheti, hogy férfiúi potenciája kudarcot valljon. Ez a helyzet gyakran vezethet odáig, hogy a férfi szeretőt tart, a nő pedig tovább játszmázhat. A megcsalást pedig fegyverként használhatja a férfivel szemben. Amennyiben nem keresnek párterapeutát, ennek a játszmának egyetlen hétköznapi megoldása lehet: egy másik társ.
Gyanús, ha egy nő mindent maga csinál a párkapcsolat
Az agyonhajszolt háziasszonyok viselkedése is lehet egyfajta játszma, mégpedig az űzött vad nevű játszma. Berne szerint a háziasszony a nyakába vesz mindent, amit lehet. Elviseli a férje beszólásait, a gyerekeket tökéletesen neveli, mindenre odafigyel: egyszerre lakberendező, szobalány, szakács, diplomata, dadus, szerető nő, háziasszony, kincstárnok. Csakhogy ennyiféle szerepben sokáig nem lehet létezni, elég hamar megérkezik a kiégés állapota. Idővel a depresszió is akár, amire rámehet a kapcsolata. A megoldás az lenne, ha maximum egy vagy kétfajta szerepet vállalna magára naponta. Ha gondosan megnézzük ezt a típusú játszmát, akkor azt láthatjuk, hogy a feleség szándékosan választott magának olyan férjet, aki ha úgy látja, hogy a felesége kevésbé hatékony, mint amilyen az édesanyja volt, akkor kritizálni kezdi. Ezzel fenntartva az űzött vad-játszmát. Ezek a kapcsolatok rendkívül mérgezőek és rendszerint terápián kötnek ki a feleség vagy a gyerekek lelkiállapota miatt. Az ilyen családban a gyerekek rendkívül boldogtalanok lehetnek.
Vannak egészen szolíd mindennapi játszmák is a párkapcsolatokban, az egyik ilyen tipikus játszmázás a drágám nevű. Ez leginkább arról szól, hogy vannak olyan házastársak, akik szeretnek mások előtt kínos történeteket előadni a partnerükről, odaszúrva a végére, hogy nem igaz, drágám? Általában nem a történet maga fáj ilyenkor, hanem a drágám szóban rejlő gúny és lekicsinylés. Ezekben a típusú párkapcsolatokban is felismerhető a rejtett motiváció. A nő szándékosan választott olyan partnert, akitől elvárhatja ugyanazt, amit a szüleitől kapott gyerekként. Azt, hogy kitálalja másoknak az ő hiányosságait, ezzel is felszabadítva saját magát attól, hogy neki magának kelljen ezen rágódnia.
Fontos tudni, hogy nem a párkapcsolatokban alakulnak ki a játszmák, hanem hordozzuk magunkkal gyermekkorunktól kezdve. Nem tudatosan úgy választunk hosszú távú partnert, hogy megkapjuk tőle azt, hogy képes velünk együtt játszmázni.
A házasságokban, párkapcsolatokban megjelenő játszmák igen sokrétűek lehetnek. Ahogy látható is, vannak egészen ártalmatlanok és vannak durván rombolók, amiknek egyértelműen válás lehet a vége. A legrosszabb esetben a játszmázásra rámehet a mentális egészségünk is, amihez biztos, hogy szakember segítségére lesz szükség. Bárki, aki tapasztalja magán valamelyik párkapcsolati játszmát, érdemes kívülről is megfigyelnie, mi történik, és ha szükségét látja, ne féljen segítséget kérni.
Ha tetszett a cikk, a támogatásodat kérjük, szeretnénk saját podcast műsorokat indítani párkapcsolati és szexológiai témákban, továbbá saját videókat is szeretnénk készíteni, amiken keresztül a kérdéseidre is válaszolunk! Ezekhez a fejlesztésekhez kérjük a támogatásod, jelenleg mindenki ingyen dolgozik a magazinon, de a hosszú távú működésünkhöz a segítségedre van szükségünk. A támogatást az alábbi linken keresztül küldheted el úgy, hogy meghívod a szerzőt és minket jelképesen egy kávéra. Köszönjük az adományt!
