„A párommal 4 éve vagyunk együtt, és a szülés után jöttem rá, hogy megcsal. Már korábban is voltak erre utaló jelek, de betudtam annak, hogy sokat dolgozik, túlórázik, satöbbi. Párhavonta elutazott hosszú hétvégékre, munka miatt, és a legutóbbi ilyen kirándulása után belenéztem a telefonjába. Mi bármikor megnézhetjük egymás telefonjait, nincsenek lezárva, és eddig nem is tettem meg, de most az a bizonyos hatodik érzékem nem hagyott nyugodni. Megnéztem és ledöbbentem, kiderült, hogy az egyik kolléganőjével töltötte a hétvégét és vele is csetelt szinte egész nap. Azonnal a tudtára adtam, hogy tudom, mit művel. Először tagadta, aztán elmondta, hogy beleszeretett, de már lezárta. Rengeteget veszekszünk, folyton sírok, nem tudom, hogy hihetek-e neki. A lányunk most múlt 1 éves, fogalmam sincs, mit tegyek, hogyan tovább.”
– Rita álnevű olvasónktól kaptuk a kérdést, mit lehet tenni akkor, ha a kiderül a hűtlenség, ráadásul egyéves gyerekkel maradhat egyedül, édesanyaként.
Szembenézés vagy szőnyeg alá söprés?
Amikor a pár egyik tagja megtudja, hogy megcsalják, az hatalmas krízis. Nagyon fáj, világégés, összeomlás. Én azonban azt mondom, ennek örülni kell. Ez elsőre furcsán hangzik, tudom, de ha jobban belegondolunk, a krízis egy hatalmas és kihagyhatatlan lehetőség. Nagyszerű alkalom a tanulásra, a fejlődésre, a továbblépésre, önmagunk megugrására. Egy ilyen mértékű krachban lehetőség nyílik a szembenézésre, az őszinteségre, az önismeret fejlesztésére és az új és közös alapok lefektetésére ugyanúgy, mint az – adott esetben szintén építő és gyógyító – elválásra.
Ha ez utóbbi megfontolt és megalapozott döntés eredménye, bízvást tekinthető ugyanúgy sikernek, mint a kapcsolt megmentése. Egy biztos: ez után semmi sem lesz úgy, ahogyan eddig volt. Változni, változtatni kell, itt az idő! Gratulálok, az első akadályt sikerrel vetted, leveledből az derül ki, szembesítettél, s te magad is szembenéztél a problémával. Sokan sajnos a sokk hatására homokba dugják a fejüket, elmenekülnek a probléma elől, ami nyilvánvalóan nem vezethet megoldásra, csak elodázásra.
Na de hogyan tovább?
Először is, fel kell deríteni az okokat. Értsük meg a folyamatot, mi és miért történt. Nem minden megcsalás, nem minden külső kapcsolat egyforma, és a mögöttes okok is sokfélék lehetnek. Nem mindegy, hogy egyéjszakás vagy hosszú szeretői/szerelmi viszonyról van-e szó. Nem mindegy, hogy először, vagy sokadszorra történik meg. A háttérben lehet például elégedetlenség a párkapcsolattal, vagy a szexuális élet minőségével, de lehet a félrelépés oka szimpla önbizalomerősítés, kíváncsiság, vagy csupán a változásra, a másra való igény is. Lehet ugyanakkor, hogy a másik felet a bosszúvágy hajtja, vagy egy hirtelen fellobbanó szerelem a harmadik iránt. Van olyan típusú félrelépés, mely jelentőség hiányában hasonlít arra, mint amikor az ember megiszik egy pohár jó bort. Megissza és már el is felejti. Máskor viszont szívvel-lélekkel benne élünk egy-egy ilyen kapcsolatban.
A feltárás folyamatában fontos, hogy ne tévesszünk arányt. Ne húzzuk túlságosan magunkra a problémát, de ne is távolítsuk el teljesen magunktól. Mint a kapcsolat tagja, alapvetően felelünk a kapcsolat minőségéért, és benne a társunk hogylétéért, de nem feltétlenül és nem teljeskörűen. Hiszen ott van a másik is, aki szintén ugyanannyiban felel a kapcsolatért, de felel és felelősséggel tartozik önmagáért is. Fontos, hogy ezeket a hatás- és felelősségi köröket pontosan felrajzoljuk, amikor a mögöttes indokokat, motívumokat vázoljuk.
Ne felejtsük el, hogy a párkapcsolat nem lehet jól, ha a tagjai nincsenek jól.
Az olvasói levélből kiderül az is, hogy ez a szituáció egy speciális élethelyzetben következett be, aminek szintén érdemes figyelmet szentelni. A kisgyermek érkezése, a párból családdá válás folyamata önmagában is nehéz életfolyamat, benne számos párkapcsolati kihívással, mint például a kapcsolati szerepek újrarendezése és átstrukturálása. Ez az átkeretezési időszak minden kapcsolatot nagy kihívás elé állít, felnagyítva annak hiányosságait ugyanúgy, mint a benne rejlő erőforrásokat.
Együtt vagy külön tovább?
Ha tehát megtörtént a szembenézés, az őszinte beszélgetés, közösen feltártuk az okokat, jöhet a következő kérdés: akarunk-e, tudunk-e változni, változtatni a kapcsolaton úgy, hogy az mindkettő fél számára megfelelő legyen. Ezen a ponton hozni kell egy döntést. Amennyiben a válasz NEM, nem akarunk együtt maradni, az legyen megalapozott, megfontolt és higgadt. Sose hozzunk elhamarkodott, indulatból szőtt döntéseket.
Amennyiben a válasz IGEN, akkor végig kell gondolni, hogy mik azok a pontok a személyiségünkben, a kapcsolatunkban, amiken változtatni, amelyekben fejlődnünk kell. Beszélgessünk sokat, figyeljünk a belső hangunkra, de ezen a ponton kérhetünk külső segítséget is, mely lehet baráti, de egyéni-, pár- vagy szexológiai tanácsadás is. A cél az, hogy a pár tagjai egyesével is, és ha van rá mód, együtt is jól és önazonosan lehessenek újra a kapcsolatban. Mindenképpen mentsük meg az embert, de ha tehetjük, akkor a kapcsolatot is. Ehhez sok időt, erőfeszítést és munkát kell elsősorban önmagunkba, de a párkapcsolatunkba is belefektetni, hiszen új alapokra kell állítani azt. Újra fel kell építeni nemcsak az önbecsülést, a bizalmat, de ismét közös célokat kell tudni megfogalmazni. Mindez nem lehetetlen, és ha az ember ezt megugorja, jobb lesz, mint újkorában.
Ha tetszett a cikk, a támogatásodat kérjük, szeretnénk saját podcast műsorokat indítani párkapcsolati és szexológiai témákban, továbbá saját videókat is szeretnénk készíteni, amiken keresztül a kérdéseidre is válaszolunk! Ezekhez a fejlesztésekhez kérjük a támogatásod, jelenleg mindenki ingyen dolgozik a magazinon, de a hosszú távú működésünkhöz a segítségedre van szükségünk. A támogatást az alábbi linken keresztül küldheted el úgy, hogy meghívsz minket jelképesen egy kávéra. Köszönjük az adományt!
